Fedezze fel a személyes fejlődés rejtett csapdáját
Már több terápián, konzultáción és önfejlesztő szemináriumon túl van, foglalkozott a múltbeli kapcsolatokkal, gyermekkori traumákkal és az önszeretettel. Az a benyomása, hogy a terápia segít, mindig eljut a probléma eredetéhez, és jó érzéssel távozik, hogy végre rájött a dologra. Megkönnyebbül, hogy végre tudatosította azt a blokkot, vagy felfedezte azt az ismétlődő mintát, ami megakadályozta a normális életet,
de néhány nap elteltével úgy érzi, ugyanúgy vagy rosszabbul érzi magát, mint a terápia előtt?
Hiányzik az elégedettség az életében, nem él át semmilyen örömöt, egyik probléma halmozódik a másikra, és ismét rosszul érzi magát az életében? Néhány idő elteltével megpróbál felállni, és ezúttal teljesen más terápiát, visszavonulást, gyógyító fesztivált választ, vagy akár elmegy egy kártyavetőhöz, hogy felfedje, mi történik – hogy végre megértse!
Hiszi, hogy:
„Most már sikerülni fog. Most már „megjavítom” magam, és elégedett életet fogok élni. Ez biztosan az, amire szükségem volt.”
Amikor a kártyavető leírja szenvedéseit, felfut a hideg a hátán, a visszavonulás alatt tengernyi könnyet hullat, és melegíti a szívét… most biztosan felfedezte az önszeretetet. A fesztiválról való távozás után úgy érzi, hogy a rózsaszín felhőn repül, és szeretetet küld minden lénynek.
Ezek intenzív, felejthetetlen élmények, amelyek kétségtelenül segítenek Önnek abban a pillanatban.
De a történelem megismétli önmagát.
Bár nagyon hosszú ideje próbálja tartani magát, otthon egy kemény valósággal néz szembe.
- Újra viták a férjével,
- robbanékony dührohamok a gyerekekkel,
- a munkakörforgás tele stresszel, ami miatt nem tud aludni...
- ... és újra odáig jut, hogy kritizálja magát, hogy semmit sem tud elérni és megoldani, hogy nem edz, hogy soha nem tud tartani egy diétát...
- és a test pszichoszomatikus módon reagál fejfájással, súlyos PMS-sel, hajhullással, álmatlansággal…
Nem csoda, hogy sok embernek már egyszerűen nincs ereje, és neurolra nyúl. Nem csodálkozom rajtuk, és egyáltalán nem ítélem el őket. Már ezrek történetét hallottam és olvastam.
Minden történetnek van egy közös vonása.
A modern önfejlesztési trend célja, hogy dolgozzon a fejjel, a tudatalattival, felfedezze és előhozza a mintákat és traumákat... úgy, hogy a fej megértse.Hogy elérjük azt a híres AHA pillanatot.
„Végre rájöttem. Most felfedeztem, miért rágom a körmöm. Már tudom, miért félek a zárt terektől. Megmutatták, hogy bántalmaztak... most már értem az egészet. Most már van értelme.”
Pontosabban, a fej ezt érti és kontrollálja. Van magyarázata a problémájára. Sokan beleesnek ebbe a csapdába.
Azt hiszik, hogy ha felszínre hozták a problémát, akkor NYERTEK.
De miért érzik magukat újra ROSSZUL? Mert senki nem figyelmeztette őket, és ritkán hangsúlyozzák, hogy a fejünkkel és a tudatalattinkkal való munka Nem elegendő
Van testünk is, amelybe a traumáinkat és emlékeinket az EMÓCIÓK révén tároljuk. És hogyan dolgozunk az emociókal?
A legtöbbször a pozitív gondolkodás csapdájába esünk.
Hittük, hogy nem lehetnek negatív gondolataink, és nem érezhetjük magunkat rosszul. Valójában félünk a negatív gondolatoktól és az azokból fakadó kellemetlen érzésektől. Nem akarunk beleesni ezekbe.
Mert (a Titok című könyv és hasonlók szerint) akkor vonzzuk be az életünkbe azt, amit nem akarunk, és nyomást gyakorolunk magunkra, hogy csak pozitívan gondolkodjunk:
„Mosolyognunk kell, hinnünk kell, és meg kell ismételnünk az afformációkat. Ezek magasabb rezgésekre hangolnak minket.”
Ezzel a hozzáállással elnyomjuk magunkban azt, amit érzünk. Rózsaszínű szalvétát dobunk rá. De végül úgyis kezd bűzleni, és előbb vagy utóbb kellemetlenül érezzük magunkat tőle. A testünk emlékeztet minket arra, hogy valamit figyelmen kívül hagyunk.
Sokan közülünk megtanult nem sírni, nem nyafogni, nem átélni a szomorúságot, nem egészségesen kiengedni a dühöt... mert senki sem akarja a morcos kislányt, a sírós kisfiút a rendőr viszi el, és a hisztis gyerekeket a ördög viszi a pokolba.
Senki sem tanított meg minket, hogyan dolgozzunk egészségesen az érzelmekkel.
Mert őszintén szólva, nagyon kevesen tudják ezt. A szüleink, a nagyszüleink és a tanárok is nehezen boldogulnak ezzel.
- Nem vagyunk hozzászokva, és nem tudjuk hatékonyan átélni és elengedni a szomorúságot, dühöt, sérelmet, szívfájdalmat – nem tudjuk, mit kezdjünk vele.
- Kellemetlenül érezzük magunkat, mi magunk is kellemetlenek vagyunk, és a környezetünknek sem tetszik.
- Így előfordulhat, hogy nagyon könnyen elnyomjuk a kellemetlen érzéseket alkohollal, süteménnyel, filmet nézünk, hogy elszakadjunk tőlük, rágyújtunk, vagy elalszunk…
Úgy tűnik, hogy jobban vagyunk. Valójában azonban csak elrejtettük az érzelmet valahová a hátuljába a fiókba, de az nem hagyja magát. Nem tűnik el, nem párolog el.
Az érzelmeknek végig kell haladniuk a rendszerünkön – a testünkön.
Az érzelmeket át kell élni.
Érzelem = Emociók - mozgás.
Ha nem tesszük meg, az érzelem valahol a testünkben marad.
- Egy apróság is elég, és robbanunk = felhalmozott düh.
- Elég, ha látunk egy megható reklámot gyerekekkel és kutyákkal, és máris ott a könny a szemünk sarkában = elnyomott mély szomorúság.
- Ha a partnerünk elfelejti az ünnepünket elsőként megünnepelni, megbántódunk. Pedig ez csak apróság, de ez a helyzet sokkal mélyebb és nagyobb sérelmet indít el bennünket, amely mélyen el van raktározva a rendszerünkben.
És ezek a elnyomott érzelmek betegségeket okozhatnak.
NEM - ÉRZELEM. Egyszerűen szólva: elutasítottuk az érzelmeinket, azt mondtuk nekik „NEM“. Emberek vagyunk - van testünk, megéljük az érzelmeket, és van fejünk, gondolkodunk. Fontos, hogy mindkét részünkkel foglalkozzunk. Ezért Dr. Bach a testre és a lélekre egyaránt összpontosított, célja pedig a közöttük lévő harmónia elérése volt.
A Bach-esszenciák egyszer és mindenkorra képesek megtalálni és felszabadítani a testben elakadt érzelmeket, amelyek mostanra olyan állapotba kerülhettek, hogy korlátozzák a normális működést, nemcsak pszichikailag, hanem fizikailag is.